Polgártársak!
Engedjék meg, hogy mielőtt tulajdonképpeni tárgyamra térnék, néhány előzetes megjegyzést tegyek.
A kontinensen most valóságos sztrájkjárvány dúl, és mindenütt hangosan követelik a bérek emelését. A kérdést kongresszusunk is tárgyalja majd. Önöknek, akik a Nemzetközi Szövetség [Internacionálé] élén állanak, ebben a fő kérdésben kialakult meggyőződéssel kell rendelkezniük. Ezért kötelességemnek tartom, hogy alaposan foglalkozzam a kérdéssel, még ha kockáztatom is, hogy ezzel türelmüket nehéz próbára teszem.
Másik előzetes megjegyzésem Weston polgártársra vonatkozik. Weston nemcsak Önök előtt fejtett ki, hanem nyilvánosan is védelmezett olyan nézeteket — úgy véli, a munkásosztály érdekében —, amelyekről tudja, hogy a munkásosztály körében igen népszerűtlenek. Az erkölcsi bátorságnak ilyen kinyilvánítását mindnyájunknak nagyra kell becsülnünk. Remélem, hogy fejtegetésem csiszolatlan stílusa ellenére Weston a végén úgy látja majd, hogy egyetértek vele abban a helyes eszmében, melyen szerintem tételei alapulnak, melyeket azonban mostani formájukban elméletileg hamisnak és gyakorlatilag veszélyesnek kell tekintenem.
Rátérek mármost a napirendünkön levő tárgyra.