Vissza kell most térnünk „a munka értéke, illetve ára” kifejezéshez.
Láttuk, hogy ez valójában csak a munkaerő értéke, ezt pedig a munkaerő fenntartásához szükséges áruk értéke mén. De mivel a munkás a bérét csak munkájának elvégzése után kapja meg, s azonkívül tudja, hogy amit a tőkésnek ténylegesen ad, az a munkája, ezért munkaerejének értéke vagy ára szükségképpen úgy jelenik meg neki, mint magának a munkájának ára vagy értéke. Ha munkaerejének ára 3 shilling, amelyben 6 munkaóra realizálódik, és ha 12 órát dolgozik, ezt a 3 shillinget szükségképpen 12 munkaóra értékének vagy árának tekinti, bár ez a 12 munkaóra 6 shilling értékben realizálódik. Ebből két dolog következik:
Először: A munkaerő értéke vagy ára azt a látszatot ölti, hogy magának a munkának az ára vagy értéke, bár szigorúan véve a munka értéke és ára értelmetlen kifejezések.
Másodszor: Jóllehet a munkás napi munkájának csak egy része van megfizetve, a másik része nincs megfizetve, s éppen ez a meg nem fizetett vagy többletmunka alkotja azt az alapot, amelyből az értéktöbblet vagy profit képződik, mégis úgy látszik, mintha az egész munka megfizetett munka volna.
Ez a hamis látszat különbözteti meg a bérmunkát a munka más történelmi formáitól. A bérrendszer bázisán még a meg nem fizetett munka is megfizetett munkának látszik. Ezzel szemben a rabszolga esetében munkájának még az a része is, amelyet megfizetnek, mint meg nem fizetett jelenik meg. A rabszolgának természetesen élnie kell, hogy dolgozhassák és munkanapjának egy része arra szolgál, hogy saját fenntartásának értékét pótolja. De mivel a rabszolga és ura nem kötnek üzletet, és a két fél között nem megy végbe adásvételi aktus, úgy látszik, mintha a rabszolga az egész munkáját ingyen adná.
Vegyük másrészt a jobbágyparasztot, úgy, ahogy nyugodtan mondhatom, még a tegnapi napig egész Kelet-Európábán létezett. Ez a paraszt például 3 napot dolgozott önmagának, saját földjén, illetve a neki kiosztott földön, a másik 3 napon pedig ingyen kényszermunkát végzett ura birtokán. Itt tehát a munka megfizetett és meg nem fizetett részei láthatóan el voltak egymástól választva, el voltak választva időben és térben, s liberálisainkat erkölcsi felháborodás töltötte el: micsoda természetellenes gondolat, hogy embereket ingyen dolgoztassanak.
Valójában azonban egyre megy, hogy heti 3 napot önmagának dolgozik-e valaki a saját földjén és 3 napot ura birtokán ingyen, vagy pedig a gyárban vagy a műhelyben naponta 6 órát dolgozik önmagának és 6 órát a munkáltatójának, jóllehet az utóbbi esetben a munka megfizetett és meg nem fizetett részei elválaszthatatlanul összekeverednek, és az egész ügyletnek a természetét teljesen elfedi egy szerződés közbejötte és a hét végén kapott fizetség. Az ingyenes munka az egyik esetben önként adottnak, a másikban kényszerűnek látszik. Ez az egész különbség.
Amikor a „munka értéke“ szót használom, ezt csak mint közkeletű konyhaki fejezést [popular slang term] használom a „munkaerő értékére”.
Következő rész: 10. Profitra úgy tesznek szert, hogy az árut értékén adják el