Weston barátunk magáévá tette a latin közmondást: „repetitio est mater studiorum”, vagyis hogy ismétlés a tanulás anyja, és következésképp eredeti dogmáját megismételte abban az új formában, hogy a forgalmi eszközöknek a béremelés folytán beálló kevesbedése a tőke csökkenését idézné elő, és így tovább. Minthogy a forgalmi eszközökre vonatkozó vesszőparipáját már letárgyaltam, teljesen fölöslegesnek tartom azoknak a képzelt következményeknek a taglalását, amelyek hiedelme szerint a képzelt forgalmi eszköz-szerencsétlenségből folynak. Ezért azonnal rátérek arra, hogy egy és ugyanazon dogmáját, amelyet annyi különböző' alakban megismétel, legegyszerűbb elméleti kifejezésére visszavezessem.
A kritikátlanság, mellyel Weston kezelte tárgyát, egyetlen megjegyzésből világossá válik. Weston állást foglal a béremelés ellen, illetve a magas bér mint az ilyen emelés következménye ellen. Most megkérdezem tőle: mi magas bér és mi alacsony bér? Miért alacsony például a heti 5 shillinges bér és miért magas a heti 20 shillinges bér? Ha 5 alacsony 20-hoz viszonyítva, 20 még alacsonyabb 200-hoz viszonyítva. Ha valaki a hőmérőről tart előadást, s azzal kezdi, hogy magas és alacsony fokokról szónokol, akkor semmilyen ismeretet sem nyújt. Először meg kell magyaráznia, hogyan állapítják meg a fagypontot és hogyan a forrpontot, és hogy ezeket a mértékadó pontokat természeti törvények határozzák meg, nem pedig a hőmérő eladóinak vagy készítőinek a képzelete. Nos, a bérekre és profitokra vonatkozólag Weston polgártárs nemcsak elmulasztotta, hogy ilyen mértékadó pontokat a gazdasági törvényekből levezessen, hanem még csak szükségét sem érezte annak, hogy keresse őket. Megelégedett azzal, hogy elfogadta a közkeletű vulgáris kifejezéseket: alacsony és magas, mintha rögzített jelentésük lenne, bár nyilvánvaló, hogy a bérek magasnak vagy alacsonynak csak olyan mértékhez viszonyítva nevezhetők, amellyel nagyságukat mérhetjük.
Weston képtelen lesz nekem megmagyarázni, miért adnak bizonyos mennyiségű munkáért bizonyos mennyiségű pénzt. Ha azt felelné, hogy ezt a kínálat és kereslet törvénye szabályozza, először is megkérdezném tőle, miféle törvény szabályozza magát a kínálatot és a keresletet. Es ez az ellenvetés tüstént harcképtelenné tenné. A munka kínálata és kereslete közötti viszony folytonos változásoknak van alávetve, és ezzel együtt változnak a munka piaci árai is. Ha a kereslet fölülmúlja a kínálatot, a bérek emelkednek; ha a kínálat fölülmúlja a keresletet, a bérek esnek, jóllehet ilyen körülmények között szükségesnek mutatkozhatik, hogy a kereslet és a kínálat tényleges állapotát például sztrájk vagy valamely más módszer segélyével ellenőrizzük. De ha elfogadják, hogy a kínálat és kereslet a béreket szabályozó törvény, akkor éppoly gyermekded, mint haszontalan dolog a béremelés ellen szónokolni, mert a legfőbb törvény szerint, amelyre hivatkoznak, a bérek időszakos emelkedése éppoly szükségszerű és jogos, mint a bérek időszakos esése. Ha pedig nem ismerik el, hogy a kínálat és kereslet a béreket szabályozó törvény, akkor megismétlem a kérdést, miért adnak bizonyos mennyiségű munkáért bizonyos mennyiségű pénzt?
De vegyük a kérdést tágabban is szemügyre. Egészen téves lenne azt képzelni, hogy a munka vagy bármely más áru értékét végső fokon a kínálat és a kereslet szabja meg. Kínálat és kereslet nem szabályoznak egyebet, mint a piaci árak időleges ingadozásait. Érthetővé teszik, miért emelkedik egy áru piaci ára az értéke fölé, vagy miért esik az alá, de sohasem magyarázhatják meg azt az értéket magát. Tegyük fel, hogy kínálat és kereslet egyensúlyozzák egymást, vagy mint a közgazdászok mondják, kölcsönösen fedik egymást. Nos, abban a pillanatban, amikor ezek az ellentétes erők egyenlővé válnak, megbénítják egymást, és nem hatnak többé sem egyik, sem másik irányban. Abban a pillanatban, amikor kínálat és kereslet egyensúlyban vannak, és így nem hatnak többé, egy áru piaci ára egybeesik valóságos értékével, azzal a normális árral, amely körül piaci árai ingadoznak. Ezért amikor ennek az értéknek a természetét vizsgáljuk, semmi dolgunk nincs azokkal az időleges hatásokkal, melyeket kínálat és kereslet a piaci árakra gyakorolnak. A bérre ugyanaz érvényes, mint minden más áru árára.