A vita második napján Weston barátunk új formába öntötte régi állításait. Kijelentette: a pénzbérek általános emelkedése következtében ugyanazoknak a béreknek a kifizetéséhez több forgalmi eszközre lesz szükség. Minthogy azonban a forgalmi eszközök összege rögzített, hogyan fizethetnek ezzel a rögzített összegű forgalmi eszközzel megnövekedett pénzbéreket? Előbb abból eredt a nehézség, hogy a munkásra pénzbérének emelkedése ellenére rögzített árumennyiség jut; most abból ered, hogy a pénzbérek az áruk rögzített mennyisége ellenére emelkedtek. Persze, ha elvetjük Weston eredeti dogmáját, másodlagos panasza is elesik.
De ki fogom mutatni, hogy ennek a forgalmi eszköz-kérdésnek a legcsekélyebb köze sincs tárgyunkhoz.
Az Önök országában a fizetések mechanizmusa sokkal tökéletesebb, mint Európa bármely más országában. A bankrendszer kiterjedése és központosítása folytán sokkal kevesebb forgalmi eszköz kell ugyanazon értékösszeg forgalmához és ugyanazon vagy még nagyobb összegű üzletek lebonyolításához. Ami pl. a béreket illeti, az angol gyári munkás hetenként lefizeti bérét a szatócsnak, aki minden héten a bankba küldi a pénzt; a bank hetenként visszajuttatja a gyároshoz, aki megint kifizeti munkásainak és így tovább. Ezzel a módszerrel egy munkás évi bérét, mondjuk 52 £-et ki lehet fizetni egyetlen sovereignnel [egy font sterlinges aranypénzzel], amely minden héten megteszi ugyanazt a körforgást. Ez a mechanizmus még Angliában sem olyan tökéletes, mint Skóciában, és nem egyformán tökéletes mindenütt. Ezért azt látjuk, hogy például néhány mezőgazdasági kerületben a gyáripari kerületekhez képest sokkal több forgalmi eszközre van szükség sokkal kisebb értékösszeg forgalmához.
Ha átkelnek a Csatornán, azt tapasztalják majd, hogy a pénzbérek ott sokkal alacsonyabbak, mint Angliában, de hogy forgalmukhoz Németországban, Olaszországban, Svájcban és Franciaországban sokkal nagyobb összegű forgalmi eszközre van szükség. Ugyanaz a sovereign nem kerül olyan gyorsan a bankárhoz vagy tér vissza az ipari tőkéshez; és ezért ahelyett, hogy egy sovereignnel forgathatnának évi 52 £-et, talán három sovereign kell 25 £ összegű évi bér forgalmához. Ilymódon, ha a kontinens országait Angliával összehasonlítják, nyomban meglátják, lehetséges, hogy alacsony pénzbérek sokkal nagyobb mennyiségű forgalmi eszközt kívánnak, mint magas pénzbérek, és hogy ez valójában pusztán technikai kérdés, mely egészen távol esik tárgyunktól.
Az általam ismert legjobb számítások szerint ebben az országban a munkásosztály évi jövedelme 250 millió £-re becsülhető. Ez az óriási összeg mintegy 3 millió £ segítségével forog. Tegyük fel, hogy a bérek 50 százalékkal emelkednek. Akkor 3 millió helyett 4 és ½ millió £-nyi forgalmi eszközre volna szükség. Mivel a munkás a maga napi kiadásának jelentékeny részét ezüstben és rézben, azaz puszta érmejegyben egyenlíti ki, melynek viszonylagos értékét az aranyhoz a törvény éppoly önkényesen állapítja meg, mint a be nem váltható papírpénzét, a pénzbérek 50 százalékos emelkedése a legvégső esetben mondjuk egymilliónyi összegű sovereign pótlólagos forgalombahozatalát tenné szükségessé. Egymillió, amely most rúdarany vagy érmék alakjában az Angol Bank vagy magánbankárok pincéiben hever, forgalomba kerülne. De még azt a csekély kiadást is, melyet ennek a milliónak a pótlólagos érmévé verése vagy pótlólagos kopása okozna, meg lehetne takarítani és valóban meg is takarítanák, ha a pótlólagos forgalmi eszközök szükségletéből bármilyen súrlódás keletkezne. Mindnyájan tudják, hogy ennek az országnak a forgalmi eszközei két nagy csoportra oszlanak: az egyik fajtát, amely a különféle bankjegyekből áll, az üzletemberek egymás közötti ügyleteiben és a fogyasztók üzletembereknek történő nagyobb fizetéseinél használják, míg a forgalmi eszközök másik fajtája, a fémpénz, a kiskereskedelemben forog. Habár a forgalmi eszközöknek e két fajtája különböző, mégis keverednek egymással. Így még nagyobb fizetéseknél is jelentős mértékben aranyérme van forgalomban az 5 £-en aluli maradékösszegek kiegyenlítésére. Ha holnap 4 £-es, vagy 3 £-es, vagy 2 £-es bankjegyeket bocsátanának ki, akkor az e forgalmi csatornákat megtöltő aranyérme nyomban kiszorulna onnan, és azokba a csatornákba ömlene, ahol a pénzbérek emelkedése következtében szükség lenne rá. Ilymódon azt a pótlólagos milliót, melyet a bérek 50 százalékos emelkedése megkívánna, elő lehetne teremteni egyetlen sovereign hozzáadása nélkül. Ugyanezt az eredményt el lehetne érni egyetlen új bankjegy nélkül, pótlólagos váltóforgalommal, ahogy Lancashire-ben hosszú ideig ez történt.
Ha a bérráta általános, például 100 százalékos emelkedése, amit Weston polgártárs a mezőgazdasági bérekre vonatkozóan feltételezett, a létfenntartási cikkek árának nagy emelkedését idézné elő, és ez, nézete szerint, a forgalmi eszközök megszerezhetetlen pótlólagos összegét tenné szükségessé, akkor a bérek általános esésének, ellenkező irányban ugyanazt a hatást kellene előidéznie, ugyanolyan mértékben. Nos, mindnyájan tudják, hogy az 1858 és 1860 közötti évek a legvirágzóbb évek voltak a pamutipar számára, és hogy különösen az 1860-as esztendő ebben a tekintetben páratlanul áll a kereskedelem évkönyveiben, ugyanakkor pedig a többi iparág is nagyban virágzott. A pamutipari munkások bére és az e szakmához kapcsolódó összes többi munkás bére 1860-ban magasabb volt, mint azelőtt bármikor. Jött az amerikai válság és mindezek a bérek hirtelen körülbelül negyedükre estek. Ez az ellenkező irányban 400 százalékos emelkedést jelentett volna. Ha a bérek 5 shillingről 20 shillingre emelkednek, azt mondjuk, hogy 300 százalékkal emelkedtek; ha 20 shillingről 5 shillingre esnek, azt mondjuk, hogy 75 százalékkal estek, de az emelkedés összege az egyik esetben és az esés összege a másik esetben ugyanaz volna, tudniillik 15 shilling. Ez tehát hirtelen és példa nélkül álló változást idézett elő a bérrátában, s egyszersmind a munkások olyan tömegére terjedt ki, amely, ha nemcsak a pamutiparban közvetlenül alkalmazott, de tőle közvetve függő munkásokat is számításba vesszük, 50 százalékkal nagyobb volt, mmt a mezőgazdasági munkások száma. Esett-e a búza ára? Emelkedett, az 1858 és 1860 közötti három év quarteronkénti 47 sh. 8 d.-nyi évi átlagáráról az 1861 és 1863 közötti három év quarteronkénti 55 sh. 10 d.-nyi évi átlagárára. Ami a forgalmi eszközöket illeti, 1861-ben 8 673 232£-et vertek a pénzverdében az 1860. évi 3 378 102 £-gel szemben, vagyis 1861-ben 5 295 130 £-gel többet vertek, mint 1860-ban. Igaz, hogy a bankjegyforgalom 1861-ben 1 319 000 £-gel kisebb volt, mint 1860-ban. Vonjuk ezt le. Az 1861. év a virágzó 1860. évhez képest még mindig 3 976 130, vagyis kb. 4 millió £ többletet mutat forgalmi eszközökben; de az Angol Bank rúdaranytartaléka egyidejűleg csökkent, nem egészen, de megközelítőleg ugyanebben az arányban.
Hasonlítsuk össze az 1862. évet 1842-vel. A forgalomban levő áruk értékének és mennyiségének roppant megnövekedésétől eltekintve 1862-ben csupán az angol és walesi vasutak részvényeire, kölcsönkötvényeire stb. szabályosan befizetett tőke 320 millió £-re rúgott; ez az összeg 1842-ben mesésnek tűnt volna. A forgalmi eszközök összmennyisége mégis körülbelül egyenlő volt 1862-ben és 1842-ben, és általában az a tendencia tapasztalható, hogy nemcsak az áruknak, de általában a pénzügyleteknek a hatalmasan növekvőértékévelszemben a forgalmi eszközök fokozatosan csökkennek. Weston barátunk álláspontjáról nézve ez megoldhatatlan rejtély.
Ha Weston kissé mélyebben hatolt volna e kérdésbe, rájött volna, hogy a bérektől teljesen eltekintve, és akkor is, ha rögzítettnek tételezzük fel őket, a forgalombahozandó áruk értéke és tömege, valamint általában a lebonyolítandó pénzügyietek összege naponta változik; hogy a kibocsátott bankjegyek összege naponta változik; hogy a fizetések összege, amelyeket minden pénz közbejötté nélkül, váltók, csekkek, könyvhitel, leszámoló intézetek útján bonyolítanak le, naponta változik; hogy amennyire valóban fémpénzre van szükség, az arány a forgalomban levő érmék és a tartalékban levő vagy bankok pincéiben szunnyadó érmék és rúdarany között naponta változik; hogy a nemzeti forgalom által felszívott rúdarany mennyisége és a nemzetközi forgalom céljára külföldre küldött rúdarany mennyisége naponta változik. Rájött volna, hogy a forgalmi eszközök rögzített mennyiségére vonatkozó dogmája szörnyű tévedés, amely nem egyeztethető össze a mindennapi mozgással. Vizsgálni kezdte volna azokat a törvényeket, melyek lehetővé teszik a forgalmi eszközök alkalmazkodását ily folytonosan változó körülményekhez, ahelyett hogy a forgalmi eszközök törvényeinek téves értelmezéséből érvet kovácsoljon a bérek emelése ellen.