Ha egy áru értékéből levonjuk azt az értéket, amely a ráfordított nyersanyagok és egyéb termelési eszközök értékét pótolja, vagyis ha levonjuk azt az értéket, amely az áruban foglalt múltbeli munkát képviseli, a hátramaradó értek abban a munkamennyiségben oldódik fel, amelyet az utoljára alkalmazott munkás tett hozzá az áruhoz. Ha ez a munkás napi 12 órát dolgozik, ha 12 órai átlagmunka 6 shillinggel egyenlő aranymennyiségben kristályosodik ki, akkor ez a 6 shillingnyi hozzátett érték az egyetlen érték, melyet az munkája hozott létre. Ez az adott érték, melyet az ő munkájának ideje határoz meg, az egyetlen alap, amelyből is meg a tőkés is a maga részesedését vagy osztalékát húzhatja, az egyetlen érték, amely bérre és profitra osztható. Világos, hogy maga ez az érték nem változik azzal a változó aránnyal, melyben a két fél között felosztható. Az sem változtat semmit a dolgon, ha egy munkás helyett az egész dolgozó népességet, egy munkanap helyett például 12 millió munkanapot veszünk.
Minthogy a tőkés és a munkás csak ezen a korlátozott értéken, vagyis a munkás összmunkájával mért értéken osztozkodhat, minél többet kap az egyik, annál kevesebb jut a másiknak, és vice versa [megfordítva]. Valahányszor adva van egy mennyiség, az egyik rész mindig abban az arányban nő, amilyenben a másik csökken. Ha a bér változik, a profit az ellenkező irányban változik. Ha a bér esik, a profit emelkedik; és ha a bér emelkedik, a profit esik. Ha a munkás előbbi feltevésünk szerint 3 shillinget kap, s ez a fele az általa létrehozott értéknek, vagy ha egész munkanapja felerészt megfizetett, felerészt meg nem fizetett munkából tevődik össze, akkor a profitráta 100 százalékos lesz, mert a tőkés szintén 3 shillinget kap. Ha a munkás csak 2 shillinget kap, vagyis az egész napnak csak egyharmadában dolgozik a maga számára, a tőkés 4 shillinget fog kapni, és a profitráta 200 százalék lesz. Ha a munkás 4 shillinget kap, a tőkés csak 2 shillinget fog kapni, és a profitráta 50 százalékra süllyed ; de mindezek a változások nem érintik az áru értékét. A bérek általános emelkedése tehát az általános profitráta süllyedését eredményezné, de nem érintené az értékeket.
De jóllehet az áruk értékét, amelynek végső soron szabályoznia kell piaci áraikat, kizárólag a bennük megrögzített munka összmennyisége határozza meg, nem pedig ennek a mennyiségnek fizetett és meg nem fizetett munkára oszlása, ebből semmiképp sem következik az, hogy az egyes áruk vagy árucsoportok értéke, amelyeket pl. 12 óra alatt termelnek meg, változatlan marad. Egy adott munkaidő alatt vagy egy adott munkamennyiséggel termelt áruk száma vagy tömege az alkalmazott munka termelőerejétől függ, nem pedig a munka terjedelmétől vagy időtartamától. A fonómunka például termelőereje bizonyos fokán 12 órás munkanapon 12 font fonalat tud termelni, a termelőerő alacsonyabb fokán pedig csak 2 fontot. Ha tehát az egyik esetben 12 órai átlagmunka 6 shillingnyi értékben realizálódott, a 12 font fonal 6 shillingbe kerülne, a másik esetben a 2 font fonal szintén 6 shillingbe kerülne. Egy font fonal tehát az egyik esetben 6 pennybe, a másikban 3 shillingbe kerülne. Az árkülönbség az alkalmazott munka termelőerőinek különbségéből eredne. A nagyobb termelőerő esetében egy munkaóra realizálódnék egy font fonalban, míg a csekélyebb termelőerő esetében 6 munkaóra realizálódnék benne. Egy font fonal ára az egyik esetben csak 6 penny lenne, jóllehet a bér viszonylag magas és a profitráta alacsony; a másik esetben 3 shilling lenne, jóllehet a bér alacsony és a profitráta magas. Ez azért volna így, mert az egy font fonal árát a benne feldolgozott munka összmennyisége szabja meg, nem pedig az az arány, amelyben ez az összmennyiség fizetett és meg nem fizetett munkára oszlik. Az előbb említett tény, hogy magasan fizetett munka olcsó, alacsonyan fizetett munka pedig drága árukat termelhet, ennélfogva elveszti paradox látszatát. Ez a tény csak kifejezése annak az általános törvénynek, hogy egy áru értékét a benne feldolgozott munkamennyiség szabja meg, de ez a benne feldolgozott munkamennyiség teljesen az alkalmazott munka termelőerejétől függ, és ezért a munka termelékenységének minden változásával változni fog.