Író: Jonathan Horelick
Először megjelent: "Diversion" 1. szám (1973).
HTML/Fordítás: P.G.
Karl Korsch helyesen hangsúlyozta, hogy a teljes marxi rendszer felélesztése „reakciós utópiába” torkollana. A forradalmi kritika jelen állapotára tekintettel, kezdve főként a hagyományos sztálinizmustól és maoizmustól akár balra helyezendő ideológiákkal, szükséges felismerni minden olyan ekletikus nézet „reakciós” természetét is, amely továbbra is kötődik a két fő múltbéli forradalmi tradícióhoz. A Solidarity anarcho-szindikalistái workerizmusától1 a Socialist Revolution marxizmusáig nem találni semmi mást, csak engedményeket néhány doktrinának és engedmények doktrináját. A totalitás jelenkori kritikája nem veheti kezdetét anélkül, hogy elpártolnánk az ökonomizmus és az etika mellől. Az anarchista és marxista mozgalmak rég kudarcba fulladtak. Egyrészt, a modern kapitalizmus mitikus gazdasági válsága nem hozta el a társadalmi forradalmat és a „Munkásállam” sem hozta el a munka alóli felszabadulást, amit bürokratikus modalitásai ígértek. Másrészt, a szélsőséges tömegek tiszta akarata a spontán akcióban önmagában nem vezetett a hierarchikus hatalom elpusztításához a forradalmi teória és maguk a szervezetek által bevetett meghatározott demokratikus szervezet hiányában. A modern világ egyedüli kritikája egységes, egy olyan kritika, amely elutasítja az elválasztott hatalom minden formáját az elidegenedés minden aspektusa elleni harcában. A forradalmi perspektíva újjáélesztése egy ponton alapszik: magát a forradalmat kell teljesen újrafeltalálni. Következtetésképpen, az anarchizmus és a marxizmus kritikája lefekteti korunkban a politika negációjának előfeltételeit, épp ahogy a spektakuláris áru és művészet kritikája megalapozza a mindennapi élet pozitív újjáépítését.
"Attól a pillanattól, amikor a társadalom valamennyi tagja, vagy legalábbis óriási többsége, maga megtanulta már az államot vezetni, maga vette kezébe ezt az ügyet, ’megszervezte’ az ellenőrzést a kapitalisták elenyésző kisebbsége, a kapitalista szokásokhoz ragaszkodó uracskák, a kapitalizmus által teljesen megrontott munkások felett, — ettől a pillanattól kezd majd eltűnni általában minden kormányzás szükségessége. Minél teljesebb a demokrácia, annál közelebb van az az időpont, amikor feleslegessé válik. Minél demokratikusabb az ’állam’, amely fegyveres munkásokból áll, s ’már nem is állam a szó szoros értelmében’, annál gyorsabban kezd elhalni mindenfajta állam." - Lenin [Állam és forradalom, V. fejezet]
„Tehát egy szocialista társadalmat csakis alulról építhetünk fel. A termelést és a munkát érintő kérdésekről választott és visszahívható követekből álló munkástanácsok döntenek majd. Más területeken felmerülő kérdésekről a nép egésze lehető legszéleskörűbb vitája és tanácskozása alapján rendelkezik. A társadalom ezen gyökeréig hatoló demokratizálódását hívjuk ’munkáshatalomnak’.” - - Solidarity [As We See It – Ahogy mi látjuk]
„...az államnak mint a szociális forradalom döntő eszközének túlhangsúlyozása;” „a kapitalista gazdaságtan fejlődésének misztikus azonosítása a munkásosztály szociális forradalmával;” „a marxi forradalomelmélet az első alakjának későbbi kétértelmű továbbfejlesztése a kommunista forradalom részben Blanqui, részben Bakunyin ellenében kifejlesztett kétfázisú elméletének mesterséges ’hozzáragasztása’ által, amely kommunista forradalom a munkásosztály valódi emancipációját a jelen mozgalomból kiiktatja és egy határozatlan jövőbe vetíti.” „ Ezen a ponton indult meg a marxizmus lenini vagy bolsevik továbbfejlesztése, s ez az az új alakja, melyben a marxizmust Oroszországra és Ázsiára átültették...” - Karl Korsch [Tíz tézis a mai marxizmusról]
Formájában bármilyen népszerűvé is tétessen, az állam mindig is az uralom és a kizsákmányolás intézménye lesz, és így mindig a rabszolgaság és a kizsákmányolás egy örökös forrása lesz. Következésképpen, nincs más mód arra, hogy az embereket gazdaságilag és politikailag felszabadítsuk, hogy jóléttel és szabadsággal lássuk el őket, minthogy megszüntessük az államot, minden államot, és hogy megszabaduljunk most és mindenkorra mindattól, amelyre ezidáig politikaiként hivatkoztak. - Bakunyin [La politique et l’État – A politika és az állam]
„Egy pillanatra engedjünk annak a nézetnek, hogy a bürökrácia egy új ’osztály’, és hogy a Szovjetunió jelenlegi rezsimje az osztálykizsákmánylás egy különös rendszere. Miféle új politikai következtetéseket vonhatunk le ezekből az új meghatározásokból? A Negyedik Internacionálé már réges rég felismerte annak szükségét, hogy dolgozók forradalmi felkelése medöntse a bürokráciát. Semmi mást nem javasolnak és nem is javasolhatnak azok, akik a bürökráciát egy új kizsákmányoló ’osztálynak’ vallják. A bürökrácia megdöntésével elérendő cél a szovjeturalom visszaállítása, a jelenlegi bürökrácia kiűzése a szovjetekből. Semmi mást nem javasolnak és nem is javasolhatnak a baloldali kritikusok. A megújított szovjetek dolga, hogy együttműködjenek a világforradalommal és megépítsék a szocialista társadalmat. A bürökrácia megdöntése tehát feltételezi az állami tulajdon és a tervgazdaság fenntartását. Ebben áll az egész probléma lényege.” - Lev Trockij [The USSR at War – A Szovjetunió háborúban áll]
„Azonban a munkások többsébe magasabb bérekért sztrájkol és kvantitatív problémákkal foglalja le magát mindaddig, amíg meg nem értik teljesen, hogy ők maguk termelik saját szükségleteiket, olyan szükségleteket, amelyeket lehet nem is akarnak. Csak amikor a forradalmi párt gyakorlata által tudatára jönnek a burzsoá gondolat és gyakorlat közti különbségnek és saját gondolataik és érzéseik közti szélsőséges elválasztásnak, ami az anyagi termelés további bővülése és a növekvő társadalmi elszegényedésnek köszönhető, akkor fog a proletariátus többsége hozzákezdeni tudatának átalakításához.” - Socialist Revolution
„Városainkat közösségekké, vagy ökoközösségekké kell decentralizálni, amelyeket kitűnően és művészien ökoszisztémájuk teherbírásához szabtak. Technológiáinkat ökotechnológiákká kell újjáalakítani és fejleszteni. (...) Az emberek igazgatását a dolgok igazgatásával kell felváltani. A forradalom, melyet keresünk, nemcsak a politikai intézményekre és a gazdasági viszonyokra kell hogy kiterjedjen, hanem a tudatra, az életstílusra, az erotikus vágyakra és az élet jelentését illető felfogásunkra is.” - Murray Bookchin [Toward an Ecological Society – Egy ökologikus társadalom felé]
„De a munkásosztály nem veheti egyszerűen birtokába a kész államgépezetet és nem hozhatja azt működésbe saját céljaira. (...) Abban a mértékben, ahogyan a modern ipar haladása fejlesztette, bővítette, mélyítette az osztályellentétet a tőke és a munka között, az államhatalom mindinkább a munka feletti nemzeti tőkés hatalomnak, egy társadalmi leigázás céljára szervezett közhatalomnak, az osztályzsarnokság gépezetének a jellegét öltötte magára. Minden forradalom után, amely az osztályharc haladó fázisát jelzi, egyre élesebben kidomborodik az államhatalom merőben elnyomó jellege.” - Marx [A polgárháború Franciaországban]
„A munkástanácsok az eljövendő idők önkormányzati formái, melyek a régi világ kormányzási formáinak helyébe lépnek majd. Természetesen nem örökre; semmilyen forma, mint olyan, nem tart örökké. Amikor a közösségi élet és munka megszokottá vált és az ember teljes irányítással rendelkezik saját élete felett, a szükség utat enged a szabadságnak és az igazság korábban felállított szigorú szabályai feloldódnak a spontán viselkedésben. A munkástanácsok az átmeneti időszak szervezeti formái, amely alatt a munkásosztály a hatalomért küzdve mindörökre elpusztítja a kapitalizmust és megszervezi a társadalmi termelést.” - Anton Pannekoek [De arbeidersraaden – A munkástanácsok]
„A városrendezéssel kapcsolatos legnagyszerűbb forradalmi gondolat nem urbanisztikai, technológiai vagy esztétikai természetű. Hanem maga a vállalkozás: újraalkotni a területet a munkástanács-hatalom, a proletariátus államellenes diktatúrája, a végrehajtó hatalmú dialógus kívánalmai szerint. A tanácshatalom, amely csak akkor lehet hatékony, ha a létező feltételek összességét átalakítja, ennél kisebb feladatot nem is tűzhet maga elé, ha azt akarja, hogy elismerjék, és hogy a saját világában ismerjen önmagára.” - Guy Debord [A spektákulum társadalma, 179. tézis]
„Lenin mindig a legnagyobb igyekezettel tett az ellen, hogy félreértsék. Nekünk, a fejletlen országok lakóinak, kiváltképp nem szabad félreértenünk nézeteit. Állíthatjuk akár, hogy utópikusak, képzelgőek, irrealisztikusak, műküdésképtelenek, hogy egy fantázia az egész. De észben kell tartanunk, hogy pontosan ezekkel a vádakkal illette kollégáinak többsége 1917 márciusában, amikor Oroszországba érkezett, szinte egyedül a burzsoá rezsimnek lendítette az orosz tömegeket és egy új korszakot kezdeményezett a világtörténelemben a ’Minden hatalmat a szovjeteknek’ jelszavával.” - C.L.R. James
„A tanácsok a sztrájkbizottságokból alakulnak ki magának a helyzetnek a hatására és válaszként a harc a szükségleteire, magának e harcnak a dialektikájában. Bármiféle más kísérlet arra, hogy a harc bármelyik más pillanatában szükséget alkossunk, a tanácsista ideológiából mint olyanból származik, amely megfigyelhető különféle formákban bizonyos szakszervezeteknék, a P.S.U.-nál, a szituacionistáknál. Maga a tanács fogalma kizár mindenféle ideológiát.” - I.C.O., Workers Information Correspondence [I.C.O 84. szám, 1969. Augusztus]
„Hosszasan beszélgettünk róla, és én az önigazgatást mindig is a forradalom következményeként létrejövő valóban forradalmi intényménynek tartottam, de semmiképpen sem azt megelőzően. Mert amennyiben a forradalom előtt jön létre – eltekintve attól, hogy nem látom hogyan jöhetne létre a tőkés rendszer működéséből fakadóan – ha sikerrel jár, az önigazgatás végereredményében minden eshetőséggel az lenne, hogy egy különös üzemben a munkások az említett üzem jobb működéséhez alkotott érdekeket fejlesztenék. Ez annyit tesz, mint egy autonóm önérdeket létrehozni a fennálló rendszerben. De önigazgatás alatt azt értjük, hogy a munkások irányítják a gyárak többségét; legalább kulcsfontosságú ágazatokban. Állíthatom, hogy ez már forradalom. Nehéz elképzelni például, hogy amennyiben egy olyan vállalat, mint a General Motors elbukna, a fennálló hatalmak tétlenül néznék, ahogy a vállalatot munkásirányítás alá veszik.” - Herbert Marcuse
„Ám éppen a minden pártvezetés lényegéből szükségszerűen fakadó konzervativizmus legveszélyesebb mértékben való mesterséges hatványozása lenne, ha a pártvezetést olyan negatív jellegű, abszolút hatalmi jogkörrel akarnánk felruházni, mint Lenin. Ha a szociáldemokrata taktikát nem egy központi bizottság, hanem a párt összessége, vagy ami még helyesebb, a mozgalom összessége teremti meg, akkor a párt egyes szervezeteinek nyilvánvalóan szükségük van arra a mozgási szabadságra, amely egyes-egyedül teszi lehetővé a mindenkori helyzet által nyújtott valamennyi eszköz teljes felhasználását a harc fokozására, valamint a forradalmi kezdeményezés kibontakoztatását. Ám azt az ultracentralizmust, amely mellett Lenin síkraszáll, véleményünk szerint, egész lényegében nem pozitív alkotó, hanem terméketlen éjjeliőrszellem hatja át. Gondolatmenete főként a párttevékenység ellenőrzésére, nem pedig megtermékenyítésére, a mozgalom beszűkítésére, nem pedig kibontakoztatására, zaklatására, nem pedig összefogására irányul.” - Rosa Luxemburg [Az orosz szociáldemokrácia szervezeti kérdései]
„Ha idealisztikus módon csak a tanács ’fogalmára’ támaszkodunk, vagy, ami ennél is eufórikusabb, az I.C.O. gyakorlati inaktivitása alapján, a ’minden ideológia kizárására’ a valódi tanácsokban, csak a legrosszabra számíthatunk: láthattuk, hogy a történelmi tapasztalat nem igazol ilyesféle optimizmust. (...) Az I.C.O által festett mechanisztikus kép a sztrájkbizottságok tökéletes és automatikus válaszáról ezekre a ’szükségletekre,’ (amelyek megmutatják, hogy a tanácsok maguk idejében igenis automatikusan létrejönnek, amennyiben senki sem beszél róluk,) tévedésbe esik századunk forradalmait illetően, amelyek megmutatják, hogy ’maga a helyzet’ is épp olyan gyorsan eltörli a tanácsokat, vagy utat nyit manipulációjukhoz és beolvasztásukhoz, minthogy életre hívta őket.” - René Riesel [Internationale Situationniste 12. szám, Préliminaires sur les conseils et l’organisation conseilliste – Bevezetők a tanácsokhoz és a tanácsista szervezethez]
„A következő forradalom a tanácsokat egyedül az üzletek, üzemek és szomszédságok független, általános gyűlésekként fogja elismerni, akik küldöttjei egyedül a gyűléseknek felelnek és akármikor visszahívhatóak. A tanácsista szervezet semmilyen más célért nem áll ki: le kell fordítania a cselekvés nyelvére azt a dialektikát, amely meghaladja a spontaneitás statikus, egyoldalú fogalmát és a nyíltan vagy alattomban bürokratizált szervezetet. Egy forradalmilag a tanácsok forradalma irányába nyomuló szervezetnek kell lennie; egy olyan szervezetnek, amely nem széled szét abban a pillanatban, hogy kikiáltják a harcot, de nem is intézményesíti önmagát.” - Internationale Situationniste [12. szám, Le commencement d’une époque – Egy új kor kezdete]
1 A workerizmus [munkásizmus] azokat illeti, akik az egyedül (az egyre csekélyebb számú) ipari munkásság harcaiban látják a fennálló rendszer meghaladását.